Egy srác üldögél otthon, épp tekeri a jointot, egyszer csak
csöngetnek.
Kiszól:
- Ki az.
- A halál vagyok, érted jöttem!
Hát a srác nem tud mit csinálni, ajtót nyit és ennyit mond:
- Hát ha menni kell, menni kell, de legalább előtte szívjuk
el ezt a dzsoját, ha már megtekertem. A halál rááll,
beszívnak, mint a dög, röhögnek, kivannak.
Eltelik az idő, a halál megszólal:
- Miért is jöttem?
- Nem tudom - így a srác.
- Na mindegy, megyek, későre jár.
A halál elmegy, másnap megint csak kopogtat az ajtón, a csávó
megint csak épp tekerésben van.
- Hát Halál, látom, megint jöttél, vigyél, nem bánom, de
azért ezt a cigit még tegyük el.
A halál megint rááll a dologra, nem siet, amúgy is bejött
neki a dolog. Elszívják a cigit, megint csak kutyául
kilesznek. Eltelik az idő, megkérdi a Halál:
- Minek is jöttem?
- Fogalmam sincs.
- Akkor megyek, nagyon eltelt az idő.
A Halál elmegy, ám másnap megint kopogtat hősünk ajtaján,
aki ezúttal is épp a napi cigijét sodorja.
A Halál megszólal:
- Na szívjuk el azt a cigit, azt már itt se vagyok.